"A halál sok mindent megváltoztat."

Reggel gyanútlanul kisétáltam reggelizni. Anyám mondja, hogy meglátogatja egyik legjobb barátnőm anyukáját, mire kérdezem, hogy miért {már sejtettem}, erre, hogy elhunyt az apukája, vagyis a barátnőm nagypapája és mondta, hogy én is mehetnék megvígasztalni, eszembe jutott, hogy amikor velem próbáltak erről beszélni elbőgtem magam és, hogy tudom, hogy erről nem jó beszélni , úgyhogy lehet nem beszélek vele nagyon erről. Amikor nekem meghaltak a nagyszüleim összeomlott a világom. Nem tudtam felfogni sem elfogadni. Abban reménykedtem, hogy csak tévednek és valahol ott vannak, és minden úgy lesz mint régen. Akkor már kb. 1 éve láttam őket utoljára, mert nagyon messze laktak. És nehéz csak úgy elfogadni, hogy soha többé nem láthatod azokat az embereket akike nagyon szeretsz. Elöször a nagyim halt meg. Apukám elutazott a nagypapámhoz és akkor egy hónap múlva a nagyappám halt meg. 7 éves voltam. Tavaly, amikor elutaztunk a régi házukhoz felmente az emeletre és szószerint sírógörcsöt kaptam. Mindegy. Most is tiszta könny a szemem. Mehnéztem az Avalon Gimit. Enyhén szólva egy nagy szar. Nem kellett volna megnéznem. A kedvenc könyvem alapján készítették és teljesen más volt. Életemben nem láttam olyan filmez , mint ez, hogy majdnem bealudtam. A történet tök más volt a vége felé és áÁÁÁÁáááááÁÁÁÁáááá.... elrontotta a könyvről alkotott szép kis képemet, szóval ennyit erről. Majd elakarom olvasni mostanában. Na most ennyi lenne a mondandom, pápá.